Blogger Layouts

Keresés ebben a blogban

2011. december 7., szerda

Rómeó és Júlia újrajátszva - 4. fejezet

4. fejezet
Erkély és erdő


Nessie-nek kétsége sem volt afelől, hogy ki közeledhet az erdő irányából. Bár Seth is elég gyakran látogatta meg őket, sőt még Leah is a környéken volt néha (persze csupán kényszerből), de ez csak Jake lehetett. Bár nem volt olyan jó füle, mint a rokonainak, egy hangot bármikor megismert: Jakét. Mindegy volt, hogy a beszédhangjáról, vagy a mancsainak dübörgéséről volt szó, Jacobot nem keverte össze soha senkivel.

Izgatottan rohant ki az erkélyre, mert fogalma sem volt, miért jött vissza ilyen gyorsan. Azt gondolta volna, hogy a délutáni kínos mozizás után, minimum egy napig nem látja újra. Onnan már látta is Jacobot, nem csak hallotta, pedig még viszonylag messze járt.

Nessie izgatottan nézett végig magán, és valami szöget ütött a fejében: Alice tudta! Tudta, hogy fülig szerelmes Jake-be, és látta, hogy vissza fog jönni. Ezért volt a szépítés! És ezért csacsogott arról annyit, hogy a szerelemért küzdeni kell. Bár Alice nem tudott olvasni a gondolataiban úgy, mint az apja, mégis kifejezetten frusztráló volt a képessége néha. Az ember soha nem sejthette, hogy a drága Alice vajon mit látott róla. Sokszor olyasmiket is tudott, amit ő még nem is sejtett. Lehet, hogy Alice látott valamit kettőjükről? Lehet, hogy most kellene bevallania a férfinak, hogy mit érez?

Újra a tükörképe jutott eszébe, és elégedetten állapíthatta meg, hogy jól nézett ki. Ne felejtse el megköszönni kotnyeles nagynénjének! Ennél jobb alkalma nem lesz a vallomásra. Ha Jacob még ebben a ruhában sem veszi észre, hogy ő többé már nem a kis Nessie, hanem felnőtt nő, akkor soha nem is fogja.

Amíg ilyen gondolatok kergették egymást a fejében, Jake megérkezett a házhoz, és elhűlve bámulta a tüneményt fenn az erkélyen. Néhány másodpercig csak bámulta, majd ráeszmélt, hogy még mindig farkas alakban van. Visszafordult, egy pillanatra eltűnt az egyik bokor mögött, majd visszatért, immár emberi alakban. Hallotta bentről, ahogy Rosalie és Emmett marakodnak. Egy kis részletet sikerült elcsípnie is:

- Emmett, ő nem hozzá való.

- Rosie, légy már eszednél! Ha neki egy ilyen korcs kell…

Jake-nek fogalma sem volt, hogy miről beszélnek, de jobbnak látta, ha most nem kerül a szőke vámpír szeme elé. De valahogy fel kellett jutnia Nessie-hez, és le kellett hoznia onnan. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdett felmászni az erkélyre.

Nessie dobogó szívvel nézte, ahogy Jacob elindult felfelé a falon, és semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy ez lesz az a pillanat. Így vagy úgy, de most dől el a jövője. Így amikor Jake felért, hirtelen nem is tudott megszólalni. Aztán valahonnan tudata mélyéről kitört belőle az első mondat, ami eszébe jutott.

- Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?*

A fiú erre csak mosolygott, de Renesmee nem tudott rájönni, hogy ez most jó jel, vagy épp kineveti. Legszívesebben a fejét a falba verte volna, hogy ez kicsúszott a száján. És ez még mindig nem volt elég. Mintha valami bájitalt itattak volna vele, amivel elérték, hogy minden gondolatát kimondja.

- Most kéne valami olyasmit mondanod, hogy: „Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:/ Kőgát sosem riasztja a szerelmet”*

Jacob tudta, hogy ki kéne nyögnie valamit, de egyszerűen képtelen volt rá. Csak bámulta az ő Nessie-jét, ahogy az erkélyen állt. Ő volt a legcsodálatosabb és legszebb lény a világon. Néhány napsugár esett az arcára, amitől csodaszép, elefántcsontszín bőre halványan ragyogni kezdett. A ruha pedig… Ha bármilyen másik férfi előtt ebben mutatkozott volna, biztos, hogy az a pasi nem élt volna túl sokáig. De így, hogy előtte állt, képtelen volt nem bámulni. Hallotta, hogy a lány beszélni kezd, de az agya nem fogta fel a szavakat.

Nessie néhány másodpercig bírta csak a kínos csendet. Így is görcs volt a gyomrában, nem kell, hogy ezt még némasággal is tetézzék.

- Szóval, Jake, mi járatban?

- Én csak… - Jake-nek végül mégis sikerült úrrá lenni magán, és válaszolni. – Csak arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni, mint régen.

Nessie is épp ezt szerette volna. Mosolygott, és beleegyezése jeléül bólintott. Már indult volna vissza a lakásba, amikor Jacob megfogta a könyökét. Érintése szinte égette a bőrét, minden pórusa mintha külön-külön érzékelte volna a forróságot. Egész teste megborzongott, a legjobb értelemben.

- Szerintem jobb, ha nem az ajtón megyünk.

- Miért? – kérdezte a lány. Jake csak grimaszolt, és a nappali irányába bökött a fejével. Nessie most fülelni kezdett, és már hallotta, hogy mire gondolt a fiú.

- Akkor mit javasolsz? – nézett kérdőn Jacobra. Ő hamiskás mosolyt küldött felé, majd kérdezés nélkül felkapta. Nessie karját a nyaka köré fonta, és biztos kézzel tartotta. Majd hirtelen elindult az erkély széle felé. Renesmee ekkor már félelmében remegett, nem csak az izgalomtól. Az egy dolog, hogy sebezhetetlen, de attól még érzi a fájdalmat. Arról nem is beszélve, hogy mit szólna Alice, ha tönkretenné ezt a csodálatos ruhát.

- Ne félj! – suttogta Jake Nessie fülébe, és közben próbálta észrevétlenül megszagolni a lány nyakát. Imádta az illatát. Mivel félig vámpír volt, megvolt annak a lehetősége, hogy idegesítse a lány illata. De nem így volt. Nessie-nek virágillata volt, amiben csak halványan jelent meg a vámpírok édeskés aromája. De az ő esetében ez az illat nem volt túl édes, nem bántotta az orrát, sokkal inkább vonzotta. A nagyon halvány édes felhő, ami körüllengte, olyan volt, mint a virágillat, ami magához vonzza a rovarokat.

Jake ezzel a gondolattal ugrott le az erkélyről. Néhány másodperc múlva földet is értek. Jake látta, hogy Nessie lehunyta a szemét, és szorosabban fogta Jake-et, de egy szót sem szólt. Bízott benne.

- Maradj itt egy pillanatra! – mondta, és újra eltűnt a bokor mögött.

Nessie még mindig próbálta feldolgozni Jake közelségét. Az előbb, amikor a karjában tartotta áradt belőle az erő és a bátorság, a férfi volt az ő hőse. A közelében biztonságban érezte magát, mellette soha nem kellett félnie. Gondolatai tárgya ekkor visszatért. A farkas szelíden a földre hajolt, és hagyta, hogy a hátára másszon. Átölelte a nyakát, olyan szorosan, amennyire csak tudta, és a fejét mélyen a szőrébe temette. Imádta még ebben a formában is. Jobb kezével még megsimogatta a fejét, majd újra szorosan átfogta, hogy elindulhassanak.

Jacob még soha nem élvezte ennyire a futást. Minden lépés maga volt a gyönyör. Az összes dolog itt volt vele, amit a legjobban szeretett: az erdő, a futás és a legfontosabb, Renesmee. Érezte, ahogy a lány teste az övéhez simul, érezte ujjait a szőrében, ahogy finoman simogatja. Élete legszebb élménye volt. Már-már elhitte, hogy ebben a pillanatban sokkal távolabbra tartanak, hogy most éppen elszökteti a lányt, ahogy Rómeó akarta elszöktetni Júliát, és olyan messzire mennek, ahol csak ők ketten lesznek. Sem vámpírok, sem farkasok, de még más emberek sem. Csak ennek az édes teremtésnek a társasága. Maga lenne a paradicsom.

Túl hamar elérkeztek az úti célhoz, ahhoz a tölgyhöz, amihez régen minden nap ellátogattak. A fa előtt várt rájuk az odakészített fatörzs is, amin órákig szoktak ücsörögni, és beszélgetni mindenféléről. Jake el sem akarta hinni, hogy ilyen gyorsan elröppent ez a néhány év. És most itt tart, és kénytelen elmondani a lánynak, akiért él, hogy szereti. Még soha nem félt ennyire. Mi volt egy csapat újszülött vámpír vagy épp a Volturi ahhoz képest, ha Nessie visszautasítja?

Megállt, és újra leereszkedett, hogy Renesmee le tudjon csusszanni a hátáról. Amikor emberként visszatért, a szíve hevesen dobogott az izgalomtól. Ő már a fatörzsön ülve várt rá.

Nessie még soha nem látott olyan gyönyörűt, mint ez a férfi. Már attól bűnös gondolatai támadtak, ha csak rá nézett, most pedig itt állt előtte félmeztelenül. Sürgősen meg kell neki mondania, mit érez, mert ez így nem mehet már sokáig.

Jake leült a lány mellé, majd minden bátorságát összeszedve elkezdte a mondandóját.

- Nessie, tudod, hogy én farkas vagyok.

Renesmee, habár látta, hogy Jake rettentően komoly, ezt nem bírta ki nevetés nélkül. Hangosan kacagott. – Reméltem, hogy nem egy idegen bundájába fúrtam bele a fejem az előbb. – Úgy tűnt, Jake ezt nem tartotta viccesnek. Tényleg rendkívül feszültnek tűnt, és nem mert Nessie szemébe nézni. Így folytatta a beszédet is.

- Nem tudom, mennyit tudsz erről, de mi nem a szokott módon választunk társat.

Renesmee rögtön tudta, miért ilyen komoly. A kétségbeesés hideg zuhatagként áradt végig a testén, ahogy próbálta már most feldolgozni, amit Jacob mondani készült. Maga volt a borzalom. De tudnia kellett. Nem bírta tovább ezt a kétséget.

- Bevésődtél? – kérdezte elborzadva, mert tudta, hogy mi lesz a válasz. Alig bírta visszafojtani a könnyeit.

- Igen – nyögte ki a férfi azt az egy szót, amitől Nessie rettegett. Képek kezdtek leperegni a szeme előtt, ahogy próbált rájönni, ki lehet az a nő.

Jake gondolatai sem voltak nyugodtabbak, sőt… Látta az elborzadást Renesmee arcán. De ha már az a tudat is ennyire undorítja, hogy bevésődik, mit fog szólni, ha kiderül, hogy ő az, akivel megtörtént? Gyűlölni fogja, ha rájön, hogy bevésődött vele, még amikor kisbaba volt. Undorodni fog tőle? Nem akarja majd látni?
- Ismerem? – kérdezte végül beletörődő, halk hangon.

- Így is mondhatjuk – nyelt nagyot Jacob, és minden maradék erejét összeszedte. Mélyen Nessie szemébe nézett, mert bármennyire félt is az elutasítástól, a tudatlanság még ennél is rosszabb volt. Látni akarta a lány arcát, amikor megmondja neki. Látni akarta, hogy mit szól, elborzad, megdöbben vagy örülni fog… Nagy levegőt vett. - Te vagy az – nyögte ki végül egy szuszra.

Nessie szeme kitágult, beszívott egy mély lélegzetet, de Jacob ebből nem tudta megmondani, hogy mit érez.

A lány viszont szárnyalt a boldogságtól, még ha ez egyelőre nem is látszódott rajta. Mintha hatalmas súly került volna le róla, úgy érezte egy egész görgeteg indult el a szívéről. Szerette! Csak őt szerette, és csak őt fogja szeretni egész életében, ugyanúgy, ahogyan ő. Nem kell többé félnie, hogy Jake csak egy kislánynak tartja, nem kell attól rettegnie, hogy végig kell néznie, ahogy elvesz egy másik nőt, nem kell látnia egy másik karjaiban. De hogyan is mondhatná ezt el neki? Hogyan tudná leírni szavakkal, amit most érez? Hiszen erre a boldogságra nincsenek szavak.

Végül, mivel tudta, megszólalni nem fog tudni, Jake keze után nyúlt, lágyan megérintette, és az arcához húzta. Majd előhívta képességét, és próbálta neki így megmutatni, hogy mit is érez.

Képek kezdtek el pörögni a szemük előtt, mindketten ugyanazt látták. A képek Renesmee legkorábbi emlékeivel kezdődtek. Az a pillanat, amikor először meglátta Jacobot. Az a ragaszkodás, amit akkor érzett, amikor először megharapta még babaként. Sorban jöttek a képek: Jacob, amint a kis Nessie-vel játszik. Az első közös vadászat. Ölelések, hosszú beszélgetések, közös vadászatok, ártatlan puszik. Egy kislány rajongása. Aztán a képek hangulata megváltozott, ahogyan Nessie nővé érett. Ugyanaz a Jacob szerepelt a képeken, mégis valahogy teljesen más volt. Már nem csak barát volt, hanem egy férfi, akibe beleszeretett. Jacob, ahogy magához öleli, és Nessie érzi, ahogy együtt dobog a szívük, érzi a férfiből áradó hőt, érzi az izmokat a keze alatt. Aztán eljutottak a közös Rómeó és Júlia nézéshez is. Mindketten érezték a vágyat, amit Nessie akkor érzett Jacob iránt, és a kétségbeesést, hogy ez egyoldalú. A következő kép az erkélyjelenet volt, ahogyan Jake felmászik hozzá a magasba, és a lány várja, mint ahogy Júlia várt szerelmére. Aztán az érzés, amit akkor érzett, amikor Jacob felkapta, mint egy tollpihét, és magához ölelte a lányt. Aztán az, ahogyan Renesmee legkedvesebb farkasa bundájába fúrta a fejét, és végigáradt rajta a szeretet hulláma. És végül az a jelenet, ami épp az előbb játszódott le, a pillanat, amikor Jacob bevallotta, hogy ő számára az egyetlen. A megkönnyebbülés és a hatalmas, szívből jövő boldogság.

Renesmee megszakította a kapcsolatot, de Jake kezét nem engedte el. Könnyekkel a szemében nézte a férfit, aki itt ült előtte, és akit mindennél jobban szeretett.

- Szeretlek – tette még hozzá az előbb látottakhoz, ha esetleg ez nem lett volna elég Jacobnak.

Jake szeméből a legmélyebb szeretet áradt, és miközben közelebb hajolt a lányhoz, ezt suttogta:

- Te vagy mindenem.

Aztán már egészen közel volt a lányhoz, mélyen beszívta a lányból áradó édes virágillatot. Kezével végigsimított arca selymes bőrén, míg végül szája elérte a lányét. Ajkaik először lágyan érintették egymást, lassan fedezték fel a másikat. Egyre közelebb simultak egymáshoz, míg végül a lány Jacob ölébe fészkelte magát. Ezzel párhuzamosan a csók is elmélyült, egyre szenvedélyesebb lett. Úgy csókolták egymást, mint akik egész életüket egy bezárt, poshadt levegőjű barlangban élték, és most ezen a csókon keresztül szívják magukba a friss, színtiszta, éltető oxigént. Nessie már nem tudott koncentrálni, ereje elszabadult, és akaratlanul is egyetlen szót sugárzott szerelme felé: Örökké.


* William Shakespeare: Rómeó és Júlia 2. felvonás 2. szín
 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése