Blogger Layouts

Keresés ebben a blogban

2010. augusztus 3., kedd

Rómeó és Júlia újrajátszva - 3. fejezet


3. fejezet
Alice csodaországa

Alice szemei hirtelen megváltoztak, és mintha nem látta volna, mi zajlik körülötte. Pár másodpercig mozdulatlanul meredt a semmibe, aztán vidáman felszökdécselt a szobájába. Tudta, mit kell tennie és mire van ehhez szüksége. Beszaladt a gardróbba, és leakasztott egy bronzszínű nyári ruhát, majd felkapta a smink szettjét, és tántoríthatatlanul indult el unokahúga szobája felé.

Amikor belépett, Nessie az ágyán feküdt, és nem tűnt túl vidámnak. De Alice tudta, hogy ez nem sokáig lesz így. Ledobta a ruhát és a neszeszert a legközelebbi székre, majd a hatalmas franciaágyra vetette magát a lány mellé, és próbálta felvidítani, mielőtt rázúdítja a kicsinosítás terheit.

- Én is sajnálom őket – kezdte el a csevejt Alice könnyed hangnemben. Renesmee erre értetlen arcot vágott.

- Kiket? – kérdezett vissza, mivel fogalma sem volt, miről beszél.

- Hát Rómeót és Júliát. Ki mást? – válaszolt Alice olyan hangnemben, mintha nem értené, hogy a lány mit nem értett. – Szomorú, hogy ennyire szeretik egymást és mégsem lehetnek egymáséi.

Alice alig tudta elfojtani a kacajt, ami kitörni készült belőle Nessie reakciójának láttán. Látszott, hogy a lány épp a reménytelen szerelmen gondolkozik, de nem éppen Rómeó és Júlia miatt.

- Viszont – folytatta Alice – én tudom mi a legjobb gyógyszer az ilyesfajta szomorúság ellen. Nessie felnézett, szemeiben remény volt, de nem mosolygott. Nem volt biztos benne, hogy Alice tud segíteni a problémáján. 

Alice hirtelen felpattant, és Renesmee-t is felhúzta magával. Majd ellenállást nem tűrve, a fürdőszoba felé tuszkolta a lányt. 

- Van tíz perced, hogy lezuhanyozz! – adta ki az utasítást Alice. Nessie kényszeredetten állt be a zuhany alá, és még hallotta, hogy Alice utána szól: - A hajad is mosd meg!

Pontban a hatszázadik másodpercben Alice felrántotta a fürdő ajtaját. Nessie áldotta az eszét, hogy ügyelt a határidőnek szabott tíz perc betartására. Amikor az ajtó kitárult a lány már megtörölközött, felvette a fürdőköntösét, és éppen a haját szárítgatta. 

A vámpírnő kevesebb, mint egy másodperc alatt felmérte, hogy Nessie a tisztálkodás melyik fázisában tart, és a következőben már unokahúga helyét átvéve szárítgatta a haját. Közben igyekezett kellemesebb mederbe terelni a témát.

- Tudtad, hogy a Rómeó és Júliának van olyan verziója, aminek boldog a vége? – Nessie hallgatott, amit Alice nemnek fogott fel, és miközben még mindig Nessie haját szárítgatta, folytatta a beszédet is. – Bizony. A leghíresebb talán Prokofjevé. Bár az utolsó pillanatban kénytelenek voltak a szokásos depi enddel zárni az első előadást, és ezért így maradt meg a köztudatban, a szerző eredetileg nem ilyennek szánta.

Egy ideig csend volt, de aztán amikor Alice nem akarta folytatni, Nessie rákérdezett:

- És mi lett volna az a boldog vég?

- Á, ennél mi sem egyszerűbb. Júlia időben felébred, majd boldogan ellovagol Rómeóval Mantovába.

A lány ezután sokáig hallgatott, és látszott rajta, hogy erősen a gondolataiba merült. Annyi minden kavargott most benne, hogy azt hitte, beleőrül. Újra és újra végigfuttatta magában a mozizás emlékét, mint valami filmet. Kielemezte Jacob minden mozdulatát, minden mondatát, megpróbálva valami hasznosat kihámozni belőle. Csak lennének jelei annak, ha lenne esélye nála, nem igaz? De amikor talált volna valami pozitív jelet, már jött is rá a negatív válaszul negatív társa. A délután felidézését akkor sem hagyta abba, mikor már nem tudott tovább a jelek után kutatni. Helyette felidézte magában a férfi arcának minden vonását, és azon gondolkozott, milyen távolinak is tűnik most a filmnézés, pedig alig telt azóta fél óra. 

Érzékelte, hogy Alice közben tovább csacsogott a Rómeó és Júliáról, és hála vámpír felének, vissza is tudta volna idézni pontosan minden szavát. Beszélt valami könyvről, aminek a címe Mentsük meg Júliát!, meg arról, hogy annak is jó a vége. Aztán belekezdett valami filozofikusnak tűnő eszmefuttatásnak arról, hogy ez a regény is jól mutatja, hogy mindig érdemes küzdeni a szerelmért, és a harcot soha nem szabad feladni. Mindig van remény, és a többi szokásos duma, amit a boldogok szoktak puffogtatni azok vigasztalására, akiknek nincs remény.

Alice végig tudta, hogy unokahúga figyelmét cseppet sem köti le, de azért tovább boncolgatta a témát. Közben Nessie haja megszáradt, és így, mindenféle fodrásztudomány bevetése nélkül is tökéletesen omlott alá a lány vállaira. 

De Alice-nek ez nem volt elég, egyszer csak egy sütővas jelent meg a kezében, és kérdezés nélkül állt neki, hogy loknikat varázsoljon az egyenes tincsekből.

- Tulajdonképpen miért is ez a nagy szépítgethetnék?

- Egyelőre nem mondhatom el, de időben meg fogod tudni, ígérem – küldött egy huncut mosolyt a nagynéni, és már vissza is fordította figyelmét a fodrászkodáshoz.

Alice tudománya mellett minden fodrász eláshatta magát, efelől nem volt semmi kétség. Bár az is igaz, hogy elég sok ideje volt gyakorolni, és a vámpírképességek is sokat segítettek.

Amikor a hajkorona elkészült, Nessie-t roppant energikus nagynénje kirángatta a szobába, ahol már az ágyra fektetve várta a ruha, hogy a lány felöltse. Az említett lassan odasétált, és jó alaposan megvizsgálta.

- Félre ne érts, Alice, ez gyönyörű - itt tartott egy kis szünetet, majd folytatta -, de ha Edward meglát ebben… 

- Nos, először is, nem fog meglátni, hidd el! Láttam. 

- De ha mégis… - Alice nem hagyta, hogy Renesmee befejezze a mondatot, hanem rögtön félbeszakította.

- Nem bízol bennem?

Ez volt az adu Alice kezében, és ezt ő is tudta. Edwarddal és Bellával szemben is mindig ezt dobta be. Csak hatni kellett kicsit a lelkiismeretükre, és azonnal meggyőzhette őket bármiről. Úgy tűnt, ezt a tulajdonságot Ness is örökölte, mert az ellenvetésnek vége szakadt.

- Egyébként pedig nincs semmi rossz ebben a ruhában.

Nessie nem volt benne biztos, hogy ezt apja is így gondolná. Persze nem egy fekete, lakk miniruha hevert előtte, de akkor sem nevezte volna szolid darabnak. Két kis apróságtól eltekintve tökéletes volt, mintha csak neki varrták volna. Pont olyan színe volt, mint a hajának, ugyanaz a bronzos árnyalat. Kellemes anyagát bármikor viselhette, és hosszra is tökéletes volt. Nem volt túl rövid, de azért megmutathatta benne tökéletes lábait. De ott volt a két kis apróság: a kivágás elöl és hátul. A ruhának alig volt háta, és ez még a kisebbik baj volt. A kivágás elöl majdnem a hasáig ér, ha felveszi. A ruha mellrésze alatti csomó pedig még hangsúlyosabbá tette a mély dekoltázst. Az érdekes mégis az volt, hogy ennek ellenére a ruha mégsem tűnt erkölcstelennek, sőt kifejezetten csinos volt.

- Vedd fel! – utasította Alice, és ő nem tiltakozott tovább.

Fél perc sem telt el, és Nessie már a tükör előtt csodálta magát az új ruhájában. Kivágás ide vagy oda, egyszerűen imádta. Tökéletesen állt rajta, mintha rá öntötték volna.

- Most pedig jön a smink! – ujjongott Alice.

Miközben a vámpírnő bizonyította kozmetikai képességét is, Nessie újra a gondolataiba merült. El kellett ismernie, hogy Alice terápiája némileg hatásos volt, és már jobban érezte magát, a gondjait nem tudta elűzni.

- Te rögtön tudtad, hogy Jasper az igazi? – kérdezte Renesmee váratlanul. Gyanította, hogy nagynénje meglepődött a kérdésen, de nem láthatta az arckifejezését, mert épp Alice épp a szemét festette.

- Igen – jött az egyszerű felelet.

- Honnan? 

- Hát, a mi esetünk egészen egyedi. Tudod, a képességem miatt. Előre láttam, hogy ő az, akit nem szánt az ég.

- És ha nem lett volna a képességed?

- Szeretem azt hinni, hogy akkor is megtaláltam volna. – Alice hangja komoly volt, mégis ott bujkált benne a szokásos vidámság. Hát igen, az örök optimista. – De gondolom, téged nem ez érdekelt. Arra voltál kíváncsi, hogy mit éreztem, igaz?

- Igen.

- A szerelem összetéveszthetetlen érzés. Nem hiszem, hogy tudok neked még újat mondani róla, hiszen annyit olvastál és hallottál már róla. De hiába mondanék akármit, amíg nem tapasztalod meg. 

Nessie még sosem hallotta Alice-t ilyen komolyan beszélni. Soha. Gyakorlatilag ő volt a legjobb barátnője, bármiről beszélhetett vele, de ez most mégis más volt.

- Kész is vagy! – kiáltott fel a barátnő hirtelen, most már teljesen más hangulatban. Az előbbi komolyság nyomtalanul eltűnt, és visszatért a szokásos csicsergő hangnem. – Már csak egy csinos cipő és egy táska, és minden tökéletes. 

- Kész vagyok, de mire is? – érdeklődtem türelmetlen hangsúllyal, de választ már nem kaptam, mert Alice eltűnt. Bizonyára visszament a saját gardóbjába, hogy beszerezze az előbb említett kiegészítőket.

És valóban, fél perccel később már újra a szobában volt, kezében egy, a ruhához passzoló retiküllel és egy pár tűsarkúval.

- Szóval hová is készülök? – ismételte meg az előbbi kérdést Renesmee, miközben Alice ráadta a cipőt.

- Titok! 

Mielőtt azonban Ness válogatott szidalmakat vághatott volna a nagynénje fejéhez az átkozott titkolózás miatt, Alice szeme a távolba révedt, mintha ott se lenne. Néhány másodpercig így is maradt, majd mintha mi sem történt volna, az előbb még távolban járó nagynéni vidáman fordult Nessie-hez:

- Mindjárt itt lesz!

- Ki? – kérdezte már valóban ingerült hangon Nessie, de legjobb barátnője és személyi jósa válaszadás nélkül eltűnt.

Nessie már épp indult volna utána, amikor közeledő mancsdobogást hallott az erdő felől.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése